Evgeni Plushenko, minden oroszok sztárja
1982. november 3.-án látta meg Zhenya a napvilágot a szibériai
Kabarovszkaban, vasutas család gyermekeként. A kis Evgeni gyenge egészségi
állapota miatt Volgográdba költöztek.
Itt már nem is betegeskedett, sőt meg is erősödött. 4 éves korában az
anyjka beíratta táncolni és korcsolyázni Zhenyát, ő már ilyenkor elhatározta,
hogy világhírű korcsolyázó lesz. Több edzője is volt Evgeninek, az első edzőjét
Tatjána Nyikolájevna Szkála volt. 1993-ban a volgográdo jégcsarnok bezárt. Úgy
tűnt, hogy Plushenko korcsolya karrierjének vége, de ő ebbe nem akart
belenyugodni, ezért elhatározta, hogy Szentpétervárra vagy Moszkvába utazik.
Edzője nem akarta, hogy tehetsége elkallódjon, így került Zhenya jelenlegi
edzője és támogatója kezei közé vagyis Alekszej Misin pártfogásába. Evgeni
Szentpétervárra költözött.
Itt embertelen körülmények között 5 családdal kellet laknia egy
apartmanban, bár édesanyja szerett volna fiához költözni Pétervárra sehol nem
talált munkát és így Volgográdban kellett maradnia, hiszen fizetés nélkül nem
tudta volna fizetni Evgeni korcsolya edzéseit. Édesanyja Tatjana Vaszilijeva
másodállást vállalat, hogy a sokgyerekes családot és Evgenit el tudja tartani.
Utcák aszfaltozásához vették fel, ami pokolian nehéz munka. Ez mind az anyának,
mind Evgeninek megterhelő időszak volt, de nem akarta abbahagyni a
korcsolyázást.
A 98-as minneapolis VB-n a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Ekkor 15
éves volt. Ráadásul Zhenya csak azért volt ott, hogy tapasztalatokat gyűjtsön.
Viktor Petrenko volt Evgeni példaképe, egy versenyen megverte Viktort. Evgeni
nagyon zavarban volt a győzelem után, de Petrenko azt mondta neki, hogy ennek
így kell lennie és ezért ne aggódjon, hisz Viktor már így is veteránnak számít.
17 évesen Szentpéterváron
vásárolt két lakást, egyet nővérének és az unokahúgának, egyet pedig magának és
a szüleinek. A szüleinek innentől kezdve nem kellett dolgozniuk, Evgeni
gondoskodott mindannyiukról.
Sok- sok felejthetetlen program fűződik a nevéhez, de volt amikor néha
nem értették meg hogy mit is akar kifejezni. A Story of an Artist egy nagyon
eredeti, hatásos és technikailag erős program volt. Azt mondták a bírok, hogy jó
de nem értették meg igazán, Jagugyint végül jobbnak ítélték.
2002- ben reményekkel telve érkezett Sydneibe, olimpiai bajnok akart
lenni, de a rövidprogram során elesett a quadra- tripla kombinációban mindenki
megdöbbenésére. A negyedik helyre sorolták. A szabadkorcsolyázás ezután
visszaadta a hitét, itt mutatta be először a nagysikerű Carment hatalmas
sikerrel, itt ugrott először 4-3-3 kombinációt és egy igen ritka 3axel-2 loop-3
flip variációt. Ezzel a művészi programmal a második helyre sorolták. Az aranyat
Jagugyin nyerte el. 2003 és 2004-
ben is nagyon jól szerepelt a világversenyeken, kivéve a budapesti Bajnokságot
ahol a szabadprogram során sorre rontotta el az ugrásait, csak ezüst érmet
szerzett, az első Brian Joubert lett. 2005-ös év jól indult Evgeni számára,
minden versenyt megnyert, amin elindult. Moszkvában nagyon rossz fizikai
állapotban volt, itt kényszerült életében először feladnia egy versenyt, sok
műtéten esett át és már a fájdalomcsillapító injekciók sem hatottak.
De ma már olimpiai bajnok, elérte célját és boldog férj is. Az oroszok
nem zeti kincse aversenyzés mellet a tanulásra is fordít időt, a Lesgaft Academy
hallgatójaként szerzett edzői végzettséget |