Evgeni Plushenko, minden oroszok sztárja

1982. november 3.-án látta meg Zhenya a napvilágot a szibériai Kabarovszkaban, vasutas család gyermekeként. A kis Evgeni gyenge egészségi állapota miatt Volgográdba költöztek.

Itt már nem is betegeskedett, sőt meg is erősödött. 4 éves korában az anyjka beíratta táncolni és korcsolyázni Zhenyát, ő már ilyenkor elhatározta, hogy világhírű korcsolyázó lesz. Több edzője is volt Evgeninek, az első edzőjét Tatjána Nyikolájevna Szkála volt. 1993-ban a volgográdo jégcsarnok bezárt. Úgy tűnt, hogy Plushenko korcsolya karrierjének vége, de ő ebbe nem akart belenyugodni, ezért elhatározta, hogy Szentpétervárra vagy Moszkvába utazik. Edzője nem akarta, hogy tehetsége elkallódjon, így került Zhenya jelenlegi edzője és támogatója kezei közé vagyis Alekszej Misin pártfogásába. Evgeni Szentpétervárra költözött.

Itt embertelen körülmények között 5 családdal kellet laknia egy apartmanban, bár édesanyja szerett volna fiához költözni Pétervárra sehol nem talált munkát és így Volgográdban kellett maradnia, hiszen fizetés nélkül nem tudta volna fizetni Evgeni korcsolya edzéseit. Édesanyja Tatjana Vaszilijeva másodállást vállalat, hogy a sokgyerekes családot és Evgenit el tudja tartani. Utcák aszfaltozásához vették fel, ami pokolian nehéz munka. Ez mind az anyának, mind Evgeninek megterhelő időszak volt, de nem akarta abbahagyni a korcsolyázást.

A 98-as minneapolis VB-n a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Ekkor 15 éves volt. Ráadásul Zhenya csak azért volt ott, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Viktor Petrenko volt Evgeni példaképe, egy versenyen megverte Viktort. Evgeni nagyon zavarban volt a győzelem után, de Petrenko azt mondta neki, hogy ennek így kell lennie és ezért ne aggódjon, hisz Viktor már így is veteránnak számít.

17  évesen Szentpéterváron vásárolt két lakást, egyet nővérének és az unokahúgának, egyet pedig magának és a szüleinek. A szüleinek innentől kezdve nem kellett dolgozniuk, Evgeni gondoskodott mindannyiukról.

Sok- sok felejthetetlen program fűződik a nevéhez, de volt amikor néha nem értették meg hogy mit is akar kifejezni. A Story of an Artist egy nagyon eredeti, hatásos és technikailag erős program volt. Azt mondták a bírok, hogy jó de nem értették meg igazán, Jagugyint végül jobbnak ítélték.

2002- ben reményekkel telve érkezett Sydneibe, olimpiai bajnok akart lenni, de a rövidprogram során elesett a quadra- tripla kombinációban mindenki megdöbbenésére. A negyedik helyre sorolták. A szabadkorcsolyázás ezután visszaadta a hitét, itt mutatta be először a nagysikerű Carment hatalmas sikerrel, itt ugrott először 4-3-3 kombinációt és egy igen ritka 3axel-2 loop-3 flip variációt. Ezzel a művészi programmal a második helyre sorolták. Az aranyat Jagugyin  nyerte el. 2003 és 2004- ben is nagyon jól szerepelt a világversenyeken, kivéve a budapesti Bajnokságot ahol a szabadprogram során sorre rontotta el az ugrásait, csak ezüst érmet szerzett, az első Brian Joubert lett. 2005-ös év jól indult Evgeni számára, minden versenyt megnyert, amin elindult. Moszkvában nagyon rossz fizikai állapotban volt, itt kényszerült életében először feladnia egy versenyt, sok műtéten esett át és már a fájdalomcsillapító injekciók sem hatottak.

De ma már olimpiai bajnok, elérte célját és boldog férj is. Az oroszok nem zeti kincse aversenyzés mellet a tanulásra is fordít időt, a Lesgaft Academy hallgatójaként szerzett edzői végzettséget